Főnevek végén az -ú, -ű általában hosszú. 

Pl.: borjú, gyanú, koszorú, tanú, hegedű, fésű, betű, derű, gyűrű
Kivétel pl.: apu, anyu, menü, eskü, áru, alku

Melléknevek végén az -ú, -ű mindig hosszú. 

Pl.: gömbölyű, gyönyörű, karcsú, sűrű, hiú, szomorú

Szavak végén az - ó, - ő mindig hosszú (kivétel: no, nono)

Pl.: cipő, repülő, háló, cipőfűző

-ul, -ül, - dul, -dül, -stul, -stül, -szor, -ször,-kor, -ig ragokban rövid magánhangzó

Pl.: tanul, hegedül, borul, mozdul, pördül, magyarul, családostul, sokszor, hétkor, ötig

- tól, -től, -ból, -ből, -ról, -ről határozóragok mindig hosszúak.

Pl.: tortából, hegyről, csokiból, Janitól

Alakőrző szavak:

Megmarad a magánhangzó hosszúsága a szavakban, toldalékos alakban is:
Pl.: gyűjt, hízeleg, ígér, fúj, súly, szelíd, púp, rím, hús, dísz - gyűjtemény, ígéret, hízelgés

Alakváltoztató szavak:

húsz, húszat, húszas – huszad, huszonegy; hír, hírek – hirdet, hirdetés
Ír, írunk, írjunk, beírat – iratok, beiratkozás, irka, iromány

Mindig rövid a magánhangzó az alábbi szavak szótövében:

árboc, bogáncs, böjt, szerviz, dicsér, ördöngös, alku, finom, irigy, koldus, kör, kusza, lámpabura, sima, szolid, öv, posta

Mássalhangzók hosszúsága:

Rövid mássalhangzót írunk:

bakancs, agancs, csat, elem, köpeny, szalag, szőlő, telik, kisebb, lesz, egy

Hosszú mássalhangzót ejtünk és írunk:

mállik, poggyász, fullánk, barakk, guggol, istálló, ujjong