A 2020/21-es központi felvételi margójára
Csordogálnak befelé a pontok, az üzenetek. Ki feldobva, ki hálásan, ki kicsit csalódottan, de ír. Mindenkinek megvan a véleménye, a tapasztalata az idei felvételivel kapcsolatban, nekünk is. Sok éve készítünk fel gyerekeket a központi felvételire. És még mindig nem tudunk, és nem is akarunk azonosulni a rendszerrel. Kényszerű együttélés ez, aminek gyökere a segíteni akarás. Az egyetlen dolog, ami táplálja ezt a kapcsolatot.
A felvételivel, a miértjével, és a hogyanjával nem értünk egyet, tudva azt, hogy a mérés, a válogatás, a szűrés szükséges. A vele járó sérüléseket azonban nem szeretjük. Mert mi tényleg látjuk, hogy micsoda munka van egy-egy lelkiismeretes készülés mögött.
A felvételi azonban nem csak ezt méri, sokkal inkább egy látlelet. Kétszer negyvenöt perc pszichés állapotának felmérése. A gyerekek, akik ne felejtsük el, éppen kamaszok, előfordul, hogy alulmotiváltak, aluszékonyak, kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a jövőjükről döntsenek, versenyhelyzetbe hozzák magukat, odaállnak a rajtvonalhoz, küzdenek. Ezért nem világos, hogy miért kell a pályát buktatókkal, fölösleges kurflikkal, kitérőkkel, aknákkal telerakni. Előbb-utóbb mindenki beér a célba, akkor mi szükség van arra, hogy a partvonalról néha kritikus hangok bekiabálják, hogy nem vagy elég jó, nem tudod…
Ha webkurzusoló elé gördít akadályt az adott évi felvételi, mi is felhördülünk, hiszen láttuk a felkészülést, tudjuk, hogy simán le tudja futni a távot, meg tudja ugrani az akadályt, mert készült, tanult, becsülettel végigjárta az odavezető utat, és mi hisszük, hogy ez a legfontosabb. Az akarás, a küzdés, a közös tanulás élménye, a magunknak kikapargatott tudás.
A mi diákjainknak nehéz újat mutatni, kifogni rajtuk…
Rengeteg feladaton rágtuk át magunkat, és mindig úgy, hogy több oldalról közelítettük meg a kérdést. Nem bánták a halandzsát, a csonkaverset, a végnélküli szövegértést. Megoldották, mégpedig jól oldották meg a feladatokat. Szép pontszámokat értek el, de ami a pontoknál is fontosabb, jól élték meg a feladatsorok megírását, hiszen ismerős, sokszor bejárt terepen jártak.
Idén sokmindent újragondoltunk, újraterveztünk a kurzus kapcsán, csakhogy még hatékonyabbak, jobbak, szerethetőbbek és emberibbek legyünk, még ha a közeg, az online világ kicsit elidegenítő is.
Meghosszabbítottuk a kurzust
A törzsanyag elsajátítására, begyakorlására maradt a tematizált 12 hét, de minden harmadik hét után beiktattunk egy pihenő hetet, hogy legyen idő emészteni, behozni az esetleges lemaradásokat, mélyíteni a tudást. Nem szaladtunk, legalább itt nem. Mindenki a maga tempójában dolgozhatott, visszanyúlhatott egyes anyagrészekhez, amiket még nem érzett biztosnak.
„Második éve készültünk Önökkel a felvételire. Tavaly egy kicsit szaladtunk a kurzus után, sport miatt, jó ötletnek tartottam, hogy idén jobban szét volt húzva, volt lehetőség behozni a lemaradást. Szerintem nagyon jók az egyes anyagoknál a magyarázatok, a sok gyakorló feladat és a heti próbafelvételi mindenképpen.”
„Kislányom és magunk nevében is nagyon köszönjük mind a magyar, mind a matek felkészítést, törődést és odafigyelést! Szerintünk nagyon alapos és sokoldalú volt a kurzus, nem is tudnánk negatív élményt felhozni. Eleinte picit soknak tűntek a feladatok, az iskolai elvárások sokasodásával pedig picit aggódtam is, hogy hogy lesz a gyereknek majd ennyi ideje, kitartása, hogy mindezt rendesen végigcsinálja. Emiatt a próbafelvételiket és egy-két feladatot mindig el is engedtünk. Nagyon jól jöttek a háromhetente beiktatott szünetek, kellett is egy kis lélegzetvételnyi idő, amikor a lemaradásokat be tudtuk hozni. Tetszett, hogy az elküldött munkákról mindig kaptunk visszajelzést és nem utolsó sorban biztatást. Nagyon profi az egész oktatási felület, ennyi segítséggel szerintem csak az nem tud felkészülni jól a felvételire, aki nem akar.”
A pszichológus válaszol vagy csak úgy mond valamit…
Azt látjuk, hogy bár motiválunk, dicsérünk, buzdítunk gyerekeket, néha bizony elfáradnak, kimerülnek, elbizonytalanodnak a felkészülés során. Nehéz lelki terheket ró rájuk az iskolai felkészülés, és a felvételi tréning. Így idén megkértünk egy pszichológust, segítse munkánkat. Peti nagyon jól beszéli a gyerekek nyelvét, zseniális, jól átgondolt, gyakorlatias, tartalmas szülőknek és diákoknak egyaránt irányt mutató cikkeket írt nekünk. És sokaknak online pszichológiai tanácsadással is segített. Kereshették őt levélben, vagy „személyesen” az online térben, és segített. Mindig tudott mondani valami használhatót, hasznosíthatót. A felkészülés menetében, az online megbeszélésünkön is részt vett, ahol a vizsgadrukk okozta feszültséget igyekezett oldani gyakorlati jótanácsokkal.
Élő online beszélgetés és felvételi tájékoztató
Azért ez az online, arctalan kommunikáció, kapcsolattartás nehéz. A diákok minket, tanárokat látnak. Ott vagyunk az oktatóvideókon hetente, a személyes üzeneteinkben, egy-egy megerősítő emailben. Nekünk azonban csak jó esetben egy profil kép jut a felhasználóinkról, tanítványainkról. Érdekes, hogy így is, milyen ereje tud lenni egy kapcsolatnak. Napi üzenetváltások, megfontolandó tanácsok, segélykiáltások, elismerő szavak. Tényleg interakcióban vagyunk. De mégiscsak hiányzik az arc. Így idén tartottunk egy online megbeszélést, tájékoztatót a felvételi előtt, ahol elmondtuk a legfontosabb gyakorlati tanácsokat, tapasztalatokat a felvételivel kapcsolatban, végre arccal. Láttuk és hallottuk egymást. Kérdezhettünk egymástól, válaszolhattunk egymásnak. Kicsit több, mint háromszázan. Gyerekek, szülők a háttérben és mi. Nagyon felemelő, megerősítő élmény volt. Imádtuk a majd két óra minden percét, amit együtt tölthettünk. Észre sem vettük, de közösség épült körénk. Azok a gyerekek, akik egy térben tanultak elkezdtek egymással beszélni, csetelni, kérdezni egymástól. A Webkurzus égisze alatt ez is megy, és igény is van rá.
„Több online megbeszélés” – jött a válasz, a miben fejlődjünk kérdésre.”
„Nekem tetszett a kurzus, jó volt, hogy külön is tudtam csetelni a többiekkel.”
Nagyon jó volt a kurzus, sokat segített a felkészülésben. Különösen a mostani időszakban. Nagyon jó volt a felvételi előtti online élő tájékoztató. Fontos volt, hogy a gyerkőc és mi, szülők is jobban rálássunk a felvételi folyamatára – így kevésbé volt ijesztő. Külön köszönet a pszichológus bevonásáért és a személyre szóló értékelésekért!”
Online felvételi szimuláció
egyszerre 240 felvételizővel… 🙂
Elméletben felkészítjük a gyerekeket a vizsgahelyzetre. De úgy éreztük ez nem biztos, hogy elég. Így idén beiktattunk egy felvételi szimulációt. Január 16-án és január 18-án (pót) tartottunk egy élő online próbafelvételit. Egy amolyan rendeset. Összeállítottunk egy matek és egy magyar feladatlapot, amivel még soha, sehol nem találkozhattak tanulóink és azt együtt megírtuk. 9.45 perctől beengedtük a gyerekeket „termeinkbe”, majd bekapcsolt kamerával 10 órától a magyar feladatsort, 11-től a matematikát írhatták meg. Ehhez persze kellettek a szülők is, akik kinyomtatták a szupertitkos feladatsorokat és a gyerekek orra elé dugták gongszóra. Volt aki számítógépen dolgozott, a válaszokat papírra írva. Nagyon komolyan vettük a feladatot mindahányan. Néma csöndben, koncentráltan dolgoztak a gyerekek. A tesztek megírása után közösen online javítottuk munkáikat. Volt bennünk félsz, hogy hogy sikerül a próba. Aggódtunk, nehogy megijedjenek, nehogy olyat toljunk felvételi előtt az arcukba, ami gátat, félelmeket épít bennük.
De az elképzelésünk várakozáson felül jól sikerült. Letették itt az izgalmukat a gyerekek, tudták, hogy mire készüljenek élesben. Megélték félelmeiket, kétségeiket, megtudták, milyen az amikor 45 percig meló van, amikor kifogy a tollunk, amikor szomjasak, éhesek vagyunk, amikor a másik hangosan felsóhajt mellettünk. Ebből az élményből sokan nagyot profitáltak, és roppant hálásak voltak a lehetőségért.
Összességében, ha végignézünk az elmúlt időszakon elégedettek vagyunk. Jót és jól tanultunk együtt! Remek, nyitott, lelkesedni képes embereket ismerhettünk meg. Olyan gyerekekkel tölthettük együtt az időnket, akik fejlődni, tanulni, dolgozni akartak. Sokan ennél többet is mutattak magukból. Igazi emberi kapcsolatokat építettünk, egy kis időre melléjük állhattunk, vezethettük őket. Erre vagyunk igazán büszkék, hogy útitársaitok lehettünk egy darabon.
Köszönjük a szülőknek a bizalmat, a támogatást, az odafigyelést, a biztos háttérország biztosítását.
Nekünk klassz élmény volt!
Amikor őszinteségről, és tanulási célokon túli emberi kapcsolatokról beszélünk, erre gondolunk:
„Csak pozitív élményeim voltak! Nagyon ügyesen van összeállítva a tananyag. A gyerek kifejezetten élvezte. Előfordult hogy többször is nekifutott, csakhogy láthassa a nevét az elsők között. Minden cseppje hasznos volt!”
„A lehető legjobb választás volt a webkurzus. Általában nehéz a gyermekemet motiválni, de valamiért ez mégis működött. Negatív élmény egyáltalán nem volt, csak pozitív.”
„A gyermekem magabiztosnak érezte magát nem stresszelt annyit. A hibák kijavítása mellett mindig volt dicséret, fantasztikus ösztönző. Jól felépített rendszer. Köszönöm”
„Nagyon jó vezérfonalat adott a kurzus az itthoni felkészüléshez. Nélkületek elvesztünk volna a követelmények, feladattípusok között. Az e-mailek, bátorítások – főleg az utolsók – nagyon meghatóak voltak. Köszönünk mindent!”
„Kellemes csalódás volt számomra az elmúlt fél év. Mikor anya mondta, hogy találta ezt a portát, nem nagyon volt kedvem hozzá. De mikor megláttam, nagyon megtetszett. Az elmúlt fél év nagyon sok jó dolgot hagyott bennem. És ezt a portálnak köszönhetem.”
„Lényegre törő, érthető magyarázatokkal, rengeteg gyakorlási lehetőséggel láttátok el a gyerekeket. Nagyon jó volt, hogy heti beosztással küldtétek az anyagokat, így látható volt a mennyiség, amit az adott héten el kellett végezni. Esetünkben a felkészítőre való gyakorlás meglátszott a félévi jegyeken és a felvételi eredményén is. Nagyon hasznos volt!!! A személyes jelenlét (fogalmazások javítása, a feladatokhoz fűzött személyre szóló javaslatok) nagyon sokat jelentett!”
Vélemény, hozzászólás?