Szóbeli felvételi – Mennyire vagy szivacs?
Épphogy felocsúdtatok az írásbeli felvételi megpróbáltatásaiból, küszöbön a középiskolai szóbeli vizsga. Ez, mint tudjátok, nincs minden középiskolában. De azért akadnak olyan helyek, ahol szóban meg lehet győzni a kedves felvételiztetőket, hogy márpedig rátok van szüksége az adott iskolának.
Hogyan is kell ezt csinálni? Egyszerű a recept!
Kell hozzá egy adag magabiztosság, egy csipetnyi lexikális tudás, de a legfontosabb hozzávalóról semmiképp ne feledkezzünk meg: nyitottság, formálhatóság, fogékonyság.
Mert milyen az ideális jelölt egy középiskolában?
- Szivacs, jó táptalaj: olyan, aki fogékony az újra, magába szívja az új, vagy a már általános iskolában megtanult ismereteket bővítettebb formában, új köntösben.
- Bátor, hős: nem riad meg az újtól, rugalmasan reagál az új helyzetekre, emberekre, vagy jelen esetben az új szituációkra (lásd: felvételi elbeszélgetés).
- Kommunikatív, lehengerlő: Ki tudja fejezni azt a rengeteg tudást, amit eddig felhalmozott, minden neki szegezett kérdésre csípőből felel, még ha a konkrét választ nem is tudja, olyan síkra tereli a témát, ahol biztosan elboldogul.
- Közösségi lény, nyitott: Lelkesen vág bele újba, meg akar felelni egy új közösségi normának, igazodni, idomulni akar a középiskola szellemiségéhez.
Persze tudom, hogy mindezt megvalósítani a feszélyező fehér ingben/blúzban,
izguló anyáitokkal a sarkatokban, a felgyülemlett feszültségtől izzadságszagú folyosókon, kérdéseket nektek szegező idegen tanárok előtt nem egyszerű,
de nem lehetetlen.
Legyetek lazák, magabiztosak, és hagyjátok irányítottan ugyan, de áradni azt, amit az elmúlt nyolc évben önmagatok, tanáraitok, közösségetek, szüleitek, edzőitek belétek plántáltak.
És ne felejtsétek, arra kíváncsi mindenki, amit tudtok, és nem arra, amit nem. Bátran, határozottan mutassátok meg nekik, hogy bizony idén belőletek lesz a cserebogár!
Vélemény, hozzászólás?